Franz Ferdinand
Alex Kapranos gitáros-énekes vezetésével afféle szobazenekarként született meg a Franz Ferdinand, amikor Alex basszusgitárt adott a művészeti tanulmányokat folytató Bob Hardy kezébe, és dob mögé utasította a klasszikus billentyűs képzettséggel rendelkező Nick McCartney-t, akiből végül aztán gitáros lett, amikor beszállt hozzájuk dobolni a Hardy iskolájában modellkedő Paul Thomson (ő történetesen már rendelkezett tapasztalatokkal hangszerén). Egy évvel a 2001 őszi megalakulást követően már kultusz volt a státusz (lakáskoncertek, művészetpártolás, közös villa), még egy évvel később pedig már a hírnév is beköszönt. Mindezt egy független szerződés, a nyári fesztiválkoncertek, az Interpollal, Hot Hot Heattel közös őszi mini turnék ill. a „Darts Of Pleasure” című debütáló kislemez indukálta, az előzőnél is erősebb második kislemezzel, a „Take Me Out”-tal beharangozott cím nélküli bemutatkozó album pedig stabilan be is biztosította.
A Franz Ferdinand beterelhető a kortárs cool zenekarok közé (The Strokes, The Rapture, Interpol, Hot Hot Heat, The Libertines), a legjobb helyről merít akilencvenes (Pulp, Blur), a nyolcvanas (Pixies, XTC, The Fall), a hetvenes (Television, Blondie, Talking Heads, Wire) és a hatvanas évekből (The Beatles, The Kinks), ugyanakkor mind ötletességében, mind kivitelezésében túllép a bármilyen korszakot (esetükben főképp a new wave-et) idéző retrón.
„A Franz Ferdinandé az év albuma Angliában
Nagy-Britanniában átadták az év lemeze díjnak megfelelő elismerést, a Mercury Music Prize-ot. A tizenkét jelölt közül a szakértők a toronymagas esélyesként számontartott skót zenekart, a Franz Ferdinandot választották a díjra érdemesnek.”
|